– Apa, gyere haza, mire itthon leszel!
Vacsoránál:
– Nekem nincs villám! És nem az égi háborúra gondoltam!
6 éves! Hihetetlen!
A kedvencem:
– Misa, ugye tudod, hogy ha néha erősebben szólok, akkor is szeretlek?
– Igen, tudom. A szívem emlékeztet rá.
Mert anya csak egy van!
– Misi, lécci, gyere már, komolyan, mindjárt megőszülök ettől a tempótól.
– Mi? Mindjárt szülsz??? Na, végre! Utána elmegyünk csak kettesben bringázni?
Tejfog volt, nincs
– Anya, ne tedd el, be kell rakni a párnám alá.
– Miért?
– Mert ott zsebpénzzé vagy csokivá fog változni estére.
– Tényleg? Ezt honnan szedted?- Ez tény. Mindenki tudja.
– Jé. Az én időmben ez még nem így működött.
– Szegény. Mindegy, most már így működik.
Az első kieső fog. És már mozog a következő. Csődbe fog vinni ez a rendszer.
Két napja Timikével hazafelé jöttünk Anyutól. Persze a vonatpótló busz félúton bemondta az unalmast. Mondtam Timikének:
– Na, sajnos megint lerobbant a busz!
Ezt utána persze meg kellett neki magyarázni, mit jelent pontosan. Tegnap pont a buszmegálló felé sétáltunk, ahol pont állt bent egy busz. Timike kérdezte:
– Anya, ez most miért nem megy? Felrobbant?