Szeparációs szorongás – okok és tippek

6 hetes kora előtt még nem jelent gondot a csecsemőnek, ha nem az édesanyja veszi fel, ilyenkor még az a legfontosabb számára, hogy a szükségletei ki legyenek elégítve. Az ezt követő 8-10 hónapos időszakban már képes az arcokat elkülöníteni, így ismerősökre (kifejezetten az édesanyára) pozitívabban, mosolyogva reagál.

A gyermekpszichológia mit gondol a szeparációs szorongásról?

A szeparációs szorongás akkor jelentkezik, amikor a csecsemőben tudatosul, hogy a szülő különálló személy. Ebben az időszakban (6-8 hótól 18-24 hónapos korig) az emlékezőképességük még nem tökéletes, és nincs időérzékük, attól félnek, hogy szüleik távozása végleges. Nekik a jelen pillanat létezik, nem tudják még, hogy a következő percben, órában másként is lehet. Ez akkor szűnik meg, amikor a memória kifejlődik, és fel tudja idézni gondozóját, amikor az elmegy. Ilyenkor visszaemlékszik arra, hogy előfordult már hasonló, és a szülő visszatért.

A szeparációs szorongás tehát a normális fejlődés velejárója, mégis frusztrációt okoz az édesanyában, hisz látja, gyermeke nincs jól. Természetesen ezt is befolyásolja a gyermek személyisége. Egyes gyerekek rendkívül látványos jeleket mutatnak, míg mások viszonylag gördülékenyen veszik az akadályokat.

Előfordul, hogy a 2 éves kor betöltése után is megmaradnak ezek a félelmek, és amikor a gyermek közösségbe kerül, nehézséget fog neki jelenteni a beilleszkedés. Vannak gyerekek, akiket nem lehet az óvodába elvinni, mert már ébredéskor attól rettegnek, hogy mikor kell anyjuktól elbúcsúznia,  és  ezek akár testi tünetekben is megjelenhetnek: pl. hasfájásban, akár hányásban is. Találkoztam már olyan 14 éves lánnyal, akinél olyan erős volt ez a szorongás, hogy már évek óta nem tudott elmenni az iskolába, amit így csak magántanulói státuszban tudott végezni. Épp ezért fontos, hogy a korábban megjelenő tünetekkel időben foglalkozzunk, mert minden olyan félelem, ami nincsen feloldva, idővel erősebb lesz.

Mit tehet ilyenkor az anya?

• Játsszon kukucs játékot: ezzel már a picik is tanulják, hogy attól még, hogy eltűnik valaki, nem szűnik meg létezni, visszajöhet.
• Meséljen arról gyermekének, hogy hova készül, és mikor jön vissza.
• Búcsúzzon el mosolyogva és magabiztosan, azzal a tudattal, hogy minden rendben lesz. Ezt a pici megérzi, neki is nyugalmat fog adni.
• A búcsú ne nyúljon túl hosszúra (5-10 perc elegendő), ne kapkodjanak, pakoljanak, idegeskedjenek közben, hanem figyeljenek a gyerekre. És ha elköszöntek, menjenek is el.

Ha gyermekünk  a szeparációs szorongás jeleit mutatja, ne ijedjünk meg, hogy baj van vele, ne féljünk attól, hogy mostantól örökre össze leszünk kötve a picivel (anyukák), ne legyünk csalódottak vagy féltékenyek, ne gondoljuk, hogy valamit nem jól csináltunk, és minket nem szeret a gyerek (apukák, nagyszülők)! Ez egy életkori sajátosság, ami különböző szinteken, de minden gyereknél jelentkezik, és ha kellő magabiztossággal kezeljük a helyzetet, rövid időn belül meg fog oldódni a probléma.