Mi a különbség a gyermekpszichológus és gyermekpszichiáter között?

Praxisom során sokszor belefutok a nagy kérdésbe: mi is a különbség a két szakma között. Hisz szülőként fontos tudnunk, hogy hogyan válasszunk szakembert a felmerülő problémák megoldására. Hivatalos meghatározás szerint a pszichiáter (psziché: lélek, iatros: orvos) valamely egyetem általános orvostudományi karán végzett olyan szakember, aki a hatéves alapképzés elvégzése után pszichiátriára szakosodott (mely az egyetem után 5 év). A pszichológus (psziché: lélek, logos: szó, tudomány) ellenben bölcsészettudományi karon szerzi meg tudását és ő is specializálódhat, klinikai szakpszichológus szakvizsgát tehet (ez 4 év az egyetem után). Funkcionálisan leegyszerűsítve: a pszichiáter -mivel orvos- felírhat gyógyszert, a pszichológus nem.

Minthogy azonban mindkét szakember az emberi lélekkel foglalkozik, munkájuk között is sok a hasonlóság. Mindketten beszélgetés során a felmerült gondok pontos körülírásával és a részletes anamnézis (kórelőzmény) felvételével ismerik meg a gyermek előtörténetét és problémája körülményeit. Majd a gyermekkel való találkozások alkalmával az életkornak megfelelő eszközökkel próbálják minél alaposabban  feltárni a lehetséges okokat, megismerni a tünetek hátterét és kideríteni a lelki folyamatokat, melyek ide vezettek.

Azonban ezen felül egy gyermekpszichiáter nem hagyhatja figyelmen kívül a testi és lelki folyamatok kölcsönhatását sem.  Ő kérhet labor- és képalkotó vizsgálatokat, melyekkel alátámaszthatja a diagnózisát. Ugyanakkor, ha a folyamat során tesztek felvételére van szüksége, akkor gyermekpszichológus segítségét kéri, melyek az értelmi képességére, személyiség-felépítésére, mozgás-koordinációjára, képességzavarok felderítésére alkalmasak. (E két utóbbi esetben gyógypedagógust is bevon a diagnosztikai fázisba, hisz ezzel a képzettséggel lehet ezekre a kérdésekre  szakmailag helytálló választ adni.)

A következő lépés az egyénre szabott, problémaorientált  pszichoterápia kijelölése és levezetése, szükség esetén az azt kísérő gyógyszeres kezelés.

A fentiekből látszik, hogy fontos a két szakember együttműködése, mellyel pontosabb és célravezető segítséget nyújthatnak a gyerekeknek/kamaszoknak és családjaiknak.

'