Kinga, 2,5 éves és Misi, 5 éves


Ki lettünk zárva a legkisebbel a játszós szobából. Odabent komoly játék folyik, közben duruzsoló, kiszűrődő beszélgetés:
– Kinga, te várod már a havat?
– Nem tudom. Mi az?
– Ja, tényleg. Nem emlékszel. Hát, lehullik, mint az eső, de nem olvad el, hanem nagy, puha, hideg és fehér takaró lesz belőle. Föl lehet tekerni, és lehet csinálni hóembert. Vagy nem tekerjük föl, és szánkózunk rajta. Akarod?
– Nem tudom. Meleg legyen.
– Azt nem lehet, mert hideg.
– De ha puha, akkor meleg…
– Nem.
– Miért?
– Nem tudom. Úgy puha, hogy hideg. Alul melegebb azért – egy nagyon kicsit -, de felül mégis hideg. (…) Nem tudom. Nehezeket kérdezel. Vannak ilyen kettősségek a világban…

'