Hiperaktivitás vagy „csak” rossz a gyerekem?

adhd hiperaktivitas gyermekpszichiaterTöbbször futok bele abba a gondolatba, hogy nincsen hiperaktivitás, hanem a gyerek magatartása rossz. Én pont fordítva gondolom: nincsen rossz gyerek. A gyerekek a környezetre reagálnak és az is előfordul, ha idegrendszeri nehézségük van, akkor vannak dolgok, amiket nehezen tudnak kivitelezni.

Vannak gyerekek, akiknek a figyelme könnyen elkalandozik, nehézségei vannak az önálló, nyugodt játékban, feladatmegoldásban, elhagy és elfelejt dolgokat, sokat izeg-mozog, babrál, az instrukciókat nem követi pontosan és nem figyel oda, ha szólítják.

 

Az ilyen viselkedés rövid időn belül az idegeinkre (szülők és tanárok idegeire) tud menni. Pedig a gyerekek alapvetően jók, szabálykövetőek, és gyakran előfordul, hogy a háttérben ADHD lapul.

Az ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder), figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar neurológiai természetű fejlődési rendellenesség, melynek vezető tünete a figyelemzavar, kísérő tünetei a hiperaktivitás (fokozott mozgékonyság) és a gyenge impulzuskontroll (a pillanatnyi késztetéseik gátlásában van nehézségük). Jellemzői a kitartás hiánya, a szociális szabályok impulzív jellegű megsértése, figyelem és kölcsönösség nélküli gátlástalan viselkedés, gondatlanság a veszélyt rejtő helyzetekben.

Amikor újságot olvasunk, beszélgetünk egy barátunkkal, vagy éppen előadást hallgatunk, a figyelmünk szelektál, az adott helyzetre koncentrál. Az a gyerek, akinek ilyen nehézségei vannak, könnyen eltereli a figyelmét egy arra járó repülő hangja, az óra tik-takkolása vagy akár az osztályteremben megindult sutmorgás. És időbe telik, mire újra az adott feladatra tud koncentrálni. (De ne tévesszen meg minket: előfordul, hogy vannak tevékenységek, melyeket igen kitartóan tudnak végezni, ha annyira elkapja őket a hév, pl. a kedvenc számítógépes játék.) Ha a világ egy puzzle, akkor azok számára, aki nem szenvednek ilyen szindrómában, a kép egyben van, de a hiperkinetikus szindrómás gyerekeknek külön-külön állnak a darabkák. Kapkodják a fejüket, nem értik, hogy mi történik. Szeretnének jobban teljesíteni, de mint ahogy nehéz megjósolni egy sütemény ízét, ha csak az alapanyagok vannak előttünk az asztalon, nekik is nehéz értelmezni az eseményeket, ha darabokban érkeznek az információk. És

ki ne lenne ideges, és feszültségében lobbanékonyabb és járna keze-lába, ha azt éli meg, hogy nem értik a világot…és gyakran a világ sem érti őket.

Gyakran iskolai nehézségek, éretlenség, érzelmi labilitás társul a kórképhez. Ezért fontos a megfelelő és időben megalkotott diagnózis gyermekpszichológus vagy gyermekpszichiáter által, mert szakértelemmel és odafigyeléssel, a szakember, a szülők és a tanár összehangolt munkájával sokat lehet javítani ezen az állapoton.

'