Ha feltesszük a kérdést, mi a legnagyobb lelki teher egy ember számára, akkor talán ez a két kifejezés a válasz.
A pszichológia megkülönbözteti egymástól a szégyen és a bűntudat érzését. A szégyen egy olyan megalázott állapot, amelyben az érintett személy zavarodottságot érez viselkedése vagy tette miatt, mert azt érzi, hogy mások hibáztatják, lebecsülik, önbecsülésében megsértették. A szégyen az énre, a bűntudat a cselekvésre vonatkozik.
Ezek mindenképp motiválják a viselkedésünket. De hol van a határa annak, hogy ezek az érzések előre visznek-e, vagy ártalmasak számunkra?
Kívülről mennyire lehet minket ezekkel manipulálni? Szüleink, ismerőseink (barátaink?), vagy éppen főnökeink hogyan élnek a félelemkeltés ezen eszközeivel? Hosszú távon milyen hatásaik lehetnek, pl. önképünkre, testünkre, lelkünkre hogyan hatnak?
Fő ismérveik: Végigkísérhetik életünket. Láthatatlan kézként, tudat alatt irányítanak minket. Bizony a felismerése, feldolgozása fájdalommal jár. A kiút a megbocsátáson keresztül vezet, mely az egyik legnehezebb folyamat, hisz megbocsátani saját magamnak kell mindazért, amit elkövettem, vagy el sem követtem önmagam ellen.
https://www.facebook.com/events/359472501129732/
2018.február 26.